Magyar Péter nem akar semmiféle elitnek, sem a sajtónak megfelelni, és azzal is tisztában van, hogy a magyar társadalom nem díjazza az erőszakos, mozgalmár, erkölcsi fölényt hangsúlyozó, kioktató attitűdöt sem – írja szerzőnk. Vélemény.
Megbukott a Fideszt mindenben kiszolgáló köztársasági elnök, nem lesz az európai parlamenti választáson listavezető az egyebek mellett a Völner-ügyben és a Pegasus-botrányban érintett volt igazságügyi miniszter, de az oktatás- és egészségügy lezüllesztéséért felelős volt miniszter püspöki széke is megremegett, miközben egy magas rangú kegyenc émelygő gyomorral kicsekkol a rendszerből, és búcsúszavaival hitelesíti mindazt, amit a független sajtó évek óta ír a rendszer korruptságáról, maffiamódszereiről. Tele kellene lennie az internetnek mémekkel, az ellenzéki lelkeknek kárörömmel. Ehelyett azonban döbbenettel figyeli az ország, mire képes a főnök, ha úgy érzi, valaki ostoba hibája veszélyezteti a rendszere hazugságát.
Örkény úgy számolta, száztíz-száztizenöt év múlva ér véget az ezeréves pechszéria, akkorra a Dunai Magyar Köztársaságnak négy vagy öt tenger mossa a partjait, a „magyar” szó pedig minden nyelvbe felszívódik, kellemes jelentéstartalommal. A fele idő már eltelt, a jelek nem túl biztatóak: a köztársaság papíron is megszűnt, a „magyar” szó ismertté vált ugyan a világon, de nem egészen úgy, ahogy Örkény jósolta. Azért ne adjuk fel, és kezdjük az évet a jó hírekkel.
Vannak nagy országok, amelyek hatással vannak a korra, és szerencsés időben és helyen élő emberek, akik át tudják formálni a világot. Kis országoknak és szerencsétlenebb helyre születetteknek legfeljebb némi mozgástér jut, és arra megy el minden energiájuk, néha az életük, hogy azt a legjobban és legtisztességesebben próbálják kihasználni.
Ahogy Párizs, Berlin vagy épp Moszkva utcáin játszódó amerikai filmekben egy-egy villanásnyira feltűnik a budapesti Operaház, a Lánchíd vagy a Bazilika, és egy pillanat alatt agyoncsapja az illúziót, úgy villan elő Magyarország egyik legsikeresebb, 250 milliárdos iparága, a külföldi filmek és Netflix-sorozatok bérgyártásának üzlete mögött a NER. A piknikhangya ezúttal Fókuszban rovatunk volt, amely kiderítette, hogy a reflektorfényt igencsak kerülő üzletemberek hogyan férkőztek a takarásban lévő kasszához.
A HVG címlapsztorijából kiderül, hogy tíz év alatt 18 százalékkal nőtt a családoktól elszakított, nevelésbe vett gyermekek száma, 14 ezerről 16 ezerre gyarapodott a gyermekpszichiátriai esetek köre, az Európai Unió átlagánál kétszer-háromszor több a 18 évesnél fiatalabb anyák aránya, és csaknem harmadára esett vissza a védőnők találkozásainak száma a várandós anyákkal. Ez a HVG hetilap ajánlója.
A miniszterelnök arra számított, hogy egy elhúzódó állóháború esetén a világ belefárad annak finanszírozásába, de úgy tűnik, nem ez a forgatókönyv valósul meg - többek között erről is írunk az e heti HVG-ben, Fókuszban rovatunk pedig azt próbálja kideríteni, hogyan lehetett volna elkerülni az idehaza példátlan méretű, 42 autót érintő, halálos áldozattal is járó tömegkarambolt.
Egy mindannyiunk által vágyott ország még a – cseppet sem olcsó – gáz kedvéért sem szögezné magát egy agresszorhoz. A HVG heti ajánlója Hamvay Pétertől.
Felesleges pénzkidobás, sőt történelemhamisítás és politikai ámokfutás zajlik a Budai Várban, vagy értő restauráció, amivel végre begyógyulnak a háborús sebek? Erre kereste a választ a HVG kétrészes dokumentumfilmje a várnegyed tucatnyi helyszínén.
A HVG hetilap bemutatja, hogyan próbál a tartalékos állományra építeni a honvédelmi miniszter, és hogyan akarja felpörgetni a hadiipart, amibe szintén belekóstol vállalkozóként is. Kár, hogy hazai innováció helyett a magyar hadiipar is csak összeszerelő üzem.